Sokáig féltem attól, hogy szabadon, könyv nélkül meséljek. Mikor egy ismerősöm elmesélte, hogy férje minden este rögtönzött meséket talál ki a kislányuknak a gyermek által választott szereplőkkel, lenyűgözött a gondolat. Ugyanakkor elbizonytalanított - hogyan lehet csak úgy, azonnal kitalálni egy jó történetet?
Az első lépések
Az egyetemi tanulmányaim során megtanultam, hogy a jó történetek megalkotása komoly munka eredménye. A kreatív írás órákon órákig csiszolgattuk a szövegeinket, és még így sem voltunk mindig elégedettek az eredménnyel. Ezért is tűnt olyan távolinak a rögtönzött mesélés gondolata.
Aztán anyává váltam, és lassan elkezdtem próbálgatni a szárnyaimat ezen a területen. Az első alkalmak tele voltak bizonytalansággal és kétségekkel. Gyakran éreztem úgy, hogy a történeteim túl egyszerűek vagy nem elég kidolgozottak.
Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás
De a gyerekek újra és újra kérték a meséket, és minden alkalommal egy kicsit jobban ment. Megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lenni - a gyerekek számára az együtt töltött idő és a közös képzelődés a legfontosabb. Fokozatosan egyre több részletet, színt és kalandot tudtam belevinni a történetekbe.
Mesék a természetben
Ma már a túráink elmaradhatatlan részévé vált a spontán mesélés. Amikor lankad az energia, előkerülnek a képzeletbeli erdei lények: a fák között élő manók, a segítőkész mókusok, vagy épp a bölcs öreg bagoly. Ezek a történetek nem csak szórakoztatnak, hanem erőt is adnak a továbbhaladáshoz.
A természetben való mesélésnek különleges varázsa van. A környezet inspirálja a történeteket, és a gyerekek sokkal könnyebben kapcsolódnak a meséhez, ha az épp arról a patakról vagy szikláról szól, ami mellett éppen elhaladunk.
A mesélés terápiás hatása
Az idő múlásával azt is észrevettem, hogy a mesék segítenek a mindennapi helyzetek és érzelmek feldolgozásában. Ha a gyerekek félnek valamitől, vagy nehéz helyzetbe kerülnek, gyakran egy-egy történeten keresztül könnyebben tudunk beszélgetni a problémáról.
Szakmai támogatás és fejlődés
Nagy segítséget jelentett Silke Rose West és Joseph Sarosy "Hogyan meséljünk gyerekeknek?" című könyve. A könyv nem csak gyakorlati tanácsokat ad, hanem mélyebben is feltárja a mesélés jelentőségét a gyermeki fejlődésben. Ahogy a szerzők írják: "a mese hidat épít a valóság és a képzelet között".
<aside> 💡 Részletes tippek kezdő mesélőknek:
- Kezdjük egyszerű, rövid történetekkel
- Használjuk a környezetünkben található tárgyakat, elemeket inspirációként
- Építsünk be ismerős helyzeteket, mindennapi rutinokat
- Ne féljünk ismételni és továbbfejleszteni egy-egy kedvenc történetet
- Figyeljük a gyerekek reakcióit és építsük be az ötleteiket
- Használjunk hangeffekteket és gesztusokat
- Hagyjunk teret a gyerekek kérdéseinek és hozzászólásainak
</aside>
A mesélés hosszútávú hatásai
A rendszeres mesélés nem csak a gyerekekre van pozitív hatással. Saját kreativitásunk is fejlődik, és idővel egyre természetesebbé válik a történetek spontán alkotása. Ráadásul a közös mesélés olyan különleges köteléket teremt szülő és gyermek között, ami évekig megmarad.
A fejből mesélés képessége olyan, mint egy izom: minél többet gyakoroljuk, annál erősebb lesz. És ami a legszebb benne, hogy közben mi magunk is visszatalálunk a gyermeki képzelet végtelen birodalmába, újra felfedezve azt a világot, amit talán már elfelejtettünk.
A legjobb mesék gyakran nem is a legtökéletesebben megírt történetek, hanem azok, amelyeket szeretettel és őszinte jelenléttel osztunk meg gyermekeinkkel.